Legfrissebb kiemelt híreink
A legfrisebbek
Vasárnap 16 órakor Balatonfüreden lép pályára NB I/B-s csapatunk, ellenfelünk a fürediek második együttese lesz. Rosta Miklós vezetőedző igazi presztízscsatára számít a mérkőzésen.
„A Balatonfüred második csapatában olyan „gyerekek” játszanak, akik nem csak az NB I/B-ben, hanem az NB I-ben is letették már a névjegyüket. Mindenképpen presztízsmérkőzésre számítok. Nem lesz ismeretlen az ellenfél, szeptemberben már találkoztunk egymással, hiszen a Balatonfüred hozzánk hasonlóan ugyanazzal a csapattal szerepel az NB I-es junior- és ifjúsági bajnokságban, valamint az NB I/B-ben. Érdekesség, hogy a klubvezetés számára pont az aktuális ellenfelünk utánpótlás-koncepciója volt a minta, hasonló utat szeretnénk mi is bejárni. A héten tartottam egy kis mentális tréninget a csapatnak, Csernus Imrétől idéztem pár gondolatot, majd a mérkőzés után eldől, melyik általam említett embertípusba tartoznak a játékosok” – mondta elöljáróban Rosta Miklós.
Rosta Miklós a Vác elleni mérkőzésen testvérével néz majd farkasszemet, hiszen aktuális ellenfelünket öccse, Rosta István irányítja.
„Nem ez lesz az első alkalom, hogy ellenfélként találkozunk, játékosként sokszor álltunk szemben egymással, és úgy is összecsaptunk, hogy ő már edzőként dolgozott, én pedig még játszottam. Számunkra semmi különös nincs ebben, nyilván a saját csapatunk győzelmét tartjuk fontosnak, ezért dolgozunk mindketten. Este anyunál azért megbeszéljük a mérkőzésen történteket, de a zrikáláson már túlléptünk, inkább szakmai elemzést tartunk” – mondta a testvérharcról Rosta Miklós, aki arra számít, hogy csapatunk otthon tartja a két pontot.
„Szombaton nem lehet más célunk, mint a győzelem. Érzem még a sérülésem, de a héten már edzettem, remélem, tudok segíteni a csapatnak a pályán is.”
Újabb játékost ismerhetünk meg egy kicsit közelebbről. AZ ETO-SZESE szlovén hálóőrét, Gregor Lorgert, aki szerényen és őszintén válaszolt kérdéseinkre, pedig nem kis sikerrel dicsekedhet. Egyszeres BL- és kétszeres KEK-győztesnek vallhatja magát. Pont tíz éve történt, hogy a szlovén Celje csapatával megnyerték a Bajnokok Ligáját, ahol a kapus társa a világ legjobbjai közé tartozó, Dejan Peric volt.
- Mesélj a győzelmekhez fűződő élményeidről! Milyen volt a kapcsolatod Periccel?
- Sok évig együtt edzettünk. Nagyon felnézek rá, mint emberre és mint játékosra is. Ő a példaképem. Abban az időszakban a világon ő volt a legjobb kapus.
- Tartjátok manapság is a kapcsolatot?
- Celjében van az otthonom, és amikor haza megyek, szoktam találkozni vele.
- Tudjuk, hogy nemcsak Európa kupában remekeltetek, hanem a szlovén hazai bajnokságot is nyolc egymást követő évben nyertétek meg. A nyolc bajnoki cím közül melyik a legemlékezetesebb?
- Igen, abban az időszakban minden csapat felett állt a Celje. Ez normális dolog volt, hogy mi nyertük a szlovén bajnokságot, hiszen akkor nagyon erős csapatunk volt, így számomra minden bajnoki cím nagyon fontos.
- Ezután tudjuk, hogy a spanyol bajnokságba igazoltál a Valladolidba és ott lettél kétszeres KEK-győztes. Ez számodra fontosabb eredmény volt, hiszen itt már idősebb és tapasztaltabb voltál?
- Mindenki szerint a BL-győzelem fontosabb, de nekem a KEK megnyerése emlékezetesebb, hiszen itt már nagyobb szerep hárult rám, mint korábban Celjében. Így számomra ez nagyobb élmény volt.
- Te érkeztél a legkésőbb a csapathoz. Sikerült beilleszkedni?
- Könnyű volt a dolgom, mert a csapattársak megkönnyítették a dolgomat. Nagy örömmel fogadtak. Beszélek spanyolul is, így könnyebb helyzetben vagyok.
- A ceglédi meccsen eksztázisban védtél, pedig a csapattársaid nem hozták a legjobb formájukat. Tudtál-e valamilyen tanácsot adni nekik a mérkőzés közben vagy után?
- Mindig próbálok a srácoknak segíteni egy-egy tanáccsal, de edzésen is a mondom a beállósoknak, hogy éppen hova lőjenek. A Cegléd elleni meccsen próbáltam kihozni magamból a legtöbbet. Legközelebb lehet, nekem nem megy majd úgy a védés, s a srácok játszanak jól.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
- Nagyon új számomra a magyar bajnokság, de a látottak alapján nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Egy-két gólon múlik, hogy valaki a hetedik vagy a tizenegyedik helyen áll, viszont úgy érzem, hogy a csapat alakulóban van és lesz ez még jobb is.
- Milyen a kapcsolatod a kapustársaddal, Somával (Somogyi Ádám - a szerk.)?
- Rengeteget dolgozom Somával edzéseken. Látok benne fantáziát, viszont rengeteg munkára van még szüksége. Mindig ott állok mellette és próbálok neki segíteni. Rosta Miklós kapusai is gyakran járnak hozzánk edzeni. Vannak, akiket ügyesnek tartok. Most esély nyílik arra, hogy bebizonyítsák tehetségüket, hiszen én tavaly Katarban védtem és a most hétvégi Vác elleni rangadó után a szerződésem miatt visszautazom, ahol egy hónapig segítem a csapatot, de november végén visszajövök Győrbe.
- Kérlek mesélj magadról, hogy a szurkolók közelebbről is megismerjenek!
- Tizenhárom évesen kezdtem el sportolni a kézilabda fellegvárosában Celjében, ahol minden a kézilabdáról szól. Első alkalommal, mikor lementünk a haverokkal edzésre, a kapuba álltam és azóta se jöttem ki... Celjében mindenki kézilabdázó akar lenni.
- Ki a kedvenc játékosod?
- Hugo Garza Hernandez.:-) (Mellette ült az interjú alatt - a szerk.) Ki más lenne a kedvenc játékosom, mint Dejan Peric, aki a példaképem is.
- Tőled is megkérdezzük, mint a Filipétől, hogy mi az a dolog, amit megváltoztatnál az életben?
- Ugyanúgy vélekedem, mint Filipe, hogy ne legyenek nagy különbségek az emberek életkörülményei között és persze jó lenne, ha béke lenne a világon.
- Hogy tetszik a magyar kultúra, a gasztronómia?
- Nagyon hasonló a szlovén és a magyar kultúra, illetve a gasztronómia, mivel a két ország szomszédjai egymásnak. Sok újdonsággal nem találkoztam.
- Te is jársz magyar órára. Van kedvenc szavad?
- A labda...
- Kedvenc hely Magyarországon vagy Győrben?
- Kedvenc helyem nekem is a Széchenyi tér. Ez lett a törzshelyünk a srácokkal. A fővárosban is jártam, ami nagyon gyönyörű, főleg a Duna parti rész.
A fordításban ismét Halász Levente segített, akinek ezúton is köszönjük!
Rácz Nikolett